Könyvvizsgálók

Mivel eléggé szeretem a True Blood sorozatot, rendesen elkerekedett a szemem, amikor pár hónapja Lobonál megláttam, hogy Charlaine Harrisnek már a nyolcvanas években megjelent magyarul az első krimije, a Fájó szívvel. Az, hogy nem hallottam róla, nem olyan meglepő, hiszen akkoriban még bőven óvodás voltam, nekem az Albatrosz sorozat úgy ahogy van, kimaradt, az már furcsább, hogy most, a True Blood óriási sikere után senkinek nem jutott még eszébe elővenni az írónő régebbi dolgait.

Nem vagyok egy nagy krimirajongó, ezt már többször írtam, még mindig csak ismerkedek ezzel a műfajjal, de a Fájó szívvel sem egy nagy krimidurranás. Elég egyszerű kis történet, elég könnyű rájönni, ki, kivel, miért és hogyan, ami mégis igazán kellemes olvasmánnyá teszi, az a hangulata és a környezet, ahol játszódik.

Catherine Linton, a fiatal újságíró szülei váratlan halála után visszaköltözik a poros déli kisvárosba, állást vállal a helyi lapnál, ahol főleg társasági cikkeket ír, gyerekzsúrokról, esküvőkről, temetésekről, begubózik a szülői ház magányában, és titokban meg van győződve arról, hogy szülei gyilkosság áldozatai lettek, és meg akarja találni az elkövetőt. Épp lőni gyakorol a földjén, amikor az elhagyatott kunyhóban egy női holttestet talál. Hamar eljut arra a következtetésre, hogy a nőt, aki apja asszisztense volt évtizedekig, ugyanaz ölhette meg, aki a szüleit, és a seriffel párhuzamosan nyomozásba kezd. Hamar kiderül, hogy az unalmas  kisvárosban mindenkinek van valami rejtegetni valója, a minden lében kanál szomszédok Catherine-ből akarják kiszedni, mit tud, titkos üzelmek, zsarolások, titkok kerülnek napvilágra.

A krimivonal kiszámítható és elég lagymatag, viszont ami a True Bloodban is nagyon tetszik, a kicsit őrült, titkoktól és elfojtásoktól terhes kisvárosi hangulat, az már itt is megvolt. A környezet, az amerikai dél, a maga előítéleteivel, misztikumával, hatalmas gyapotföldjeivel, forróságával eleve jó terep ahhoz, hogy maguknak való, kattant figurák nyomasztó kalandjainak helyszíne legyen.

Harris már itt is nagyon erős volt atmoszférateremtésben, és ez feledteti a cselekmény hiányosságait, jó kis olvasmány volt, egy délutánra épp megfelel hőség idején. Azért kíváncsi lennék, miket írt még.

Timi

Magvető Könyvkiadó, 1985. Fordította: Békés András