Könyvvizsgálók

Mindenki számára ismerős lehet az érzés, amikor egy rendkívüli látvány, egy addig soha nem látott esemény, ne adj’ isten, egy tragédia beleég az emlékezetünkbe, és miután azt hisszük, hogy lezártuk, hogy vége, hogy elmúlt, újra meg újra előjön, a legváratlanabb helyzetekben tör a felszínre, és rányomja a bélyegét a tetteinkre. Ian McEwan Szombat című regényének főszereplője, Henry Perowne is azt hiszi, letudta a hajnalban a hálószobája ablakából látott égő szárnyú repülőgép keltette félelmeket, mikor látja, hogy a gép biztonságban földet ért. Ám szembesülnie kell vele, hogy a nyugodt álmába betörő lángoló repülő csak a kezdet, békés, kiszámított középosztálybeli életébe minden óvintézkedése dacára betör a külvilág a maga veszélyeivel, kiszámíthatatlanságával, őrjöngésével.

Londonban járunk, 2003 február 15-én, a történelem legnagyobb angliai háborúellenes megmozdulásának napján. A neves idegsebész Perowne jól megtervezte magának a napját: miután bevásárol, fallabdázik kollégájával és meglátogatja az idősek otthonában édesanyját, halragut főz, és tökéletes családi vacsorát rendez felesége, zenész fia, látogatóba érkező lánya és apósa számára. Csakhogy a véletlen közbeszól. Egy lezárt útszakasz, egy piros BMW, egy idegbeteg rosszfiú, és doktor Perowne gondosan tervezett napja kicsúszik az irányítása alól. Ám épp ez a kiszámíthatatlanság, a kézből kicsúszott gyeplő vezeti rá az orvost arra, hogy átértékelje életét, családtagjaihoz és hivatásához fűződő viszonyát.

Ahogy Perowne megy előre a történetben, a nap eseményeivel párhuzamosan bomlik ki előttünk az egész élete, folyamatos visszaemlékezések, gondolatfoszlányok, elő-előtörő képek ismertetik meg velünk az orvos családját, munkáját, küzdelmeit és győzelmeit. Mert mintha csak azok lennének, kudarc alig. Henry Perowne igazi sikerember, kezében tartja  az életét, mindent előre megtervez, mindent jól kiszámít, épp úgy éli életét is, ahogy a keze alá kerülő betegeit operálja. Az idegsebészet milliméterre pontosan kiszámított rendjét azonban nem lehet ráhúzni az életre, azt hiába tervezzük, hiába osztjuk be, bármikor történhet valami váratlan, ami felborítja. Mint egy égő repülőgép, vagy mint egy könnyű koccanás, ami aztán búvópatakként újra meg újra előtör, és helyet követel magának.

Amikor összekoccan a Baxter nevű bűnözővel, a lehető legrosszabb eszközhöz nyúl, magabiztosan, felsőbbrendűségének teljes tudatában akarja lerendezni a dolgot, amivel csak azt éri el, hogy majdnem megverik. Szorult helyzetéből orvosi tudománya menti ki: külső jelekből megállapítja Baxter betegségét, és ezzel pillanatnyi előnyhöz jut. Ám nem számol azzal, hogy egy halálos beteg kispályás londoni gengszter nem felejti el a megaláztatást. Perowne annyira biztos magában és orvosi mindenhatóságában, hogy eszébe sem jut a nyilvánvaló: Baxter akár bosszút is állhat. Az orvos kénytelen szembenézni azzal, hogy saját életébe – saját házába is – betörhet az utca, hogy nem tudja magát és szeretteit megóvni a bejáratott módszereivel, hogy vannak olyan helyzetek az életben, amikor az eddig elért eredményei nem érnek semmit, amikor ki van szolgáltatva néhány félőrültnek.

Briliáns szerkesztésű könyv ez, a tökéletesen megkomponált, keretbe foglalt történet, a nyugodt, idilli szépségű képek és a cselekmény zaklatottsága közt óriási ellentét feszül. Ez és a McEwan által alkalmazott gondolatfolyam-technika adja a történet sodrását, ennek köszönhető, hogy bár a felszínen „alig történik valami”, csak úgy faljuk a lapokat, és végére akarunk érni ennek a zaklatottságnak.

S miközben egy idegsebész ráébred élete kiszámíthatatlanságára, a nagyon is személyes történet kitágul, és helyet kap benne a nyugati civilizáció rettegése. Azé a civilizációé, ami mindent elért, megszelídítette az elemeket, millióknak adott munkát, élelmet, biztonságos lakóhelyet, aztán belekényelmesedve az elért eredményekbe egyszer csak összeroppant a terror erejétől. A magyar megjelenés kissé elkésett, az eredetileg 2005-ben megjelent könyv így elvesztette aktuális mondanivalóját, ám kérdésfeltevései - a biztonság elvesztése, a terrortól, az életünkbe betörő ismeretlen erőtől való félelem, a civilizációba, a tudomány vívmányaiba vetett hit megrendülése - univerzálisak. Ahogy a  kötet elején olvasható Saul Below-idézet is:

„Például az a probléma, hogy mit jelent: embernek lenni. Nagyvárosban. Évszázadunkban. Átmeneti időszakban. Tömegben. A tudomány átalakító hatása alatt. A szervezett hatalom uralma alatt. Iszonyatos ellenőrzésnek kiszolgáltatva. A gépesítés előidézte körülmények között. A gyökeres változásba vetett remények meghiúsulása után.”

Henry Perowne napja is erről a problémáról szól. Hogy vajon mit jelent embernek lenni, mit jelent élni, mit jelent szeretni. És arról, hogy tetszik vagy sem, a kiszámíthatatlanság és kiismerhetetlenség épp úgy része az életnek, ahogy az elme működésének.

Timi

A könyvet kiadja az Ulpius-ház Kiadó. Fordította: Lukács Laura