Könyvvizsgálók

Nick Apleton egy jellegzetes Régi, úgymond „a” hétköznapi ember, elfuserált élettel, feleséggel, fiúval – esélye sincs kitörnie a maga életre szóló kalickájából, a gumihornyolás öröklött mesterségének továbbörökítéséből. Willis Gram az éppen aktuális „választott diktátor”, a regényvilág beteg demokráciaparódiájában a Régiektől evolúciós szinten különböző hatalmi két-pólus, a Szokatlanok és Újak elitvilágának tagja. Ennek a két embernek esélye sincs találkozni – hacsak Appleton (száma: A 3XX24J) hétköznapisága akkora méreteket nem ölt, hogy ő lesz a minta: a KBSz szuperszámítógépei szerint a Régiember reakció-prototípusa. Hiszen ez esetben találkozniuk kell. Az csak hab a tortán, hogy mind a ketten ugyanabba a lányba lesznek szerelmesek. Szerelmük tárgya, a paranoid és frigid Lolitaként világba létező, a saját robotpilótája által vezetett Charley Boyer mellesleg tagja annak a Cordonita közösségnek, amely kormányellenes Régi Propagandát terjeszt, s amelynek úgy hatmillió hívét zárta eddig a KBSz  lágerbe. E (hármas) találkozás a korszak legnagyobb válsága idején történik, mikor is a legendás szökevény, Thors Provoni végre életjelet ad magáról, a galaxis mélyéről hozva a segítséget a Régieknek az Újak és Szokatlanok ellen, a Frolix-8 küldötte, a minden szempontból felettünk álló alien személyében.

Elsőre túl sok ez a sokfelé ágazó tartalom egy alig több mint kétszáz oldalas regénynek, ennyi belehúzott tartalomhoz túl karcsú a terjedelem – ráadásul körüllengi valamiféle hálószoba-méretű kamarajelleg az egészet, nem érezni a világokat felforgató, a tömegek életére hatással levő események súlyát. Maga Dick is összeférceltnek, összecsapottnak érezte, s bizony nem egy eleme valóban a sajátos írói fantáziauniverzum ötletraktárának polcairól kerül elő: prekogok, telepaták, a demokráciának álcázott diktatúra, a sorsokat eldöntő intelligenciatesztek, az ember evolúciós továbbszökdécselése, a Roger-pontok az Újak agyán, a neurologika – a megszokott írói férc-alapanyag újbóli elénk ömlése a szokottnál kevésbé képez koherens világot, a látomások mesterétől ez egy meglehetősen gyenge vízió. Viszont a szokásosnál akciódúsabb cselekmény mégiscsak átzötyögteti a könyvet a kitalált jövő egyenetlen macskakövein egyfajta őrült katarzisig. Hiszen most is gondolatokkal teli játékot játszik velünk az író, csak mindez nem áll össze a tőle elvárt egységes látvánnyá.

Hogyne lenne gondolatokkal teli játék – a „személyes ellenpólusok”: a Vezér és a Nép találkozása; az „evolúciós übermensch” demokrácia-paródiája; a nőben megtestesülő paranoia és a szerelem e paranoiába; a legális drogok által élénkített-szedált s eközben a tiltott alkoholra ácsingózó függők világa; a sajátos alien-inváziós variáció; mondhatni, a szokásos Dick-i „felvetett kérdések” most is a maguk őrült viszonyrendszerében „valódiak”. Valójában az sem zavaró, hogy e kérdésekből nem egy önálló kötetet kapott az életműben, hogy ami ott vezérfonal volt, az itt csak kulissza. Hiszen a felsejlő válaszok szintjén az író azért mindig odébb csalja annyival a mondanivalóját, hogy a már olvasott válasz újabb variációjának hassanak a felvetései.

Hogy illusztráljam is mire gondolok: a Dick-i életmű számtalan aspektusból tárja fel az emberi elme lehetséges defektusait, de a regényeiben rendre visszatérő „ugyanazt” mindig egy kicsit másképp. A Frolix-8 küldötte egyik vezérszólamában maga az evolúciós fejlődés lehetősége is egyfajta őrületként jelentkezik: az Újak neurologikája kvázi hasznos „evolúciós defekt”, akárcsak a Szokatlanok telepátiája, prekogníciója, stb. Az alien „ajándéka” az emberiség felsőbbrendűinek voltaképp a frolixiak paranoid reakciója, rettegés az emberiségben rejlő expanzív potenciáltól; tehát valójában az őrület válasza az őrületre. De miközben lezár egy utat, megnyit egy másikat – természetesen egy másik őrületét. A szerző sokkal jobb könyvei is ritkán adtak ennyi megdöbbentő továbbgondolnivalót - ennek erős kényszerét rejti ugyanis Phillip K. Dick regény-univerzumának talán legihletettebb befejező fejezete. Érdemes miatta az egészet elolvasni.

Zoli

A könyvet kiadja az Agave Kiadó. Fordította: Pék Zoltán